A túrázók és gyerekek nagy örömére idén ősszel már szeptember végén teljesen kifejlett sámánokkal találkozhatunk a Pilisben. Az erdei úton haladva az avar zizegését időnként egy-egy puffanás zavarja meg, ami annak a biztos jele, hogy egy érett pilisi táltos, hivatalos nevén hocus pocus pilisus pottyant le a táltosfáról, és csak arra vár, hogy egy lelkes kisgyerek a nylonszatyrába tegye.

Mindannyiunk kedves gyerekkori élményei közé tartozik, amikor sikerült életünk első pilisi táltosát megfognunk. Talán még emlékszünk a színére, az illatára, és ha szerencsénk volt, megfigyelhettük révülés közben is. Szinte magunk előtt látjuk, hogy milyen gyorsan mozgott a lába még azután is, hogy kitéptük, és hogy milyen hangja volt a turmixgépben, amikor édesanyánk már megelégelte a már kissé túlérett sámánokkal együtt járó szagot.

Később megtanultunk hétszűnyű fonatot készíteni a sámánokból, és arra is odafigyeltünk, hogy ebbe csak közönséges pilisi táltos kerüljön, mert a csillagszemű táltos alfaj (hocus pocus pilisus koponyanyimonyokus) nem ehető, ugyanis a csillagportól nemkívánatos idegi reakciók indulhatnak be.

A sámánok gyógyhatása ugyan megkérdőjelezhető, de vitathatlan, hogy egy családi kirándulás az erdőben jó stresszoldó. A pihenőhelyeken viszont fokozottan legyünk résen a sámánszezon alatt, mert az egyszerű táltosok is nagyon komiszak tudnak lenni, ha a kirándulók üdítőitalát akarják megszerezni.

Kevesen tudják, hogy a kirándulás során összeszedett sámánokat be is lehet főzni, sőt nagyon finom lekvár készíthető belőlük. A lekvár készítésekor fontos, hogy a táltosokat először hámozzuk meg, klopfoljuk ki, távolítsuk el az esetleges csillagszemeket, és csak ezután adjuk hozzá a cukrot és főzzük meg.

Rántott camemberthez is tökéletes.

Forrás: hirmax.net